Oldal kiválasztása

Storytelling: Az egész több, mint a részek összessége

Történt egyszer, hogy a dzsungelt átszelő ösvényen egy elefánt ballagott, amin egy lovas ült.

Mindketten nagyon fáradtak, éhesek és szomjasak voltak, hiszen 3 napja étlen, szomjan.

Egyszercsak az ösvény két felé nyílt.

Választaniuk kellett: a bal, vagy a jobb ösvényen haladnak tovább?

A lovas megérzései azt súgták, hogy a jobb oldali lesz az, ami kivezeti őket a bajból.

Az elefánt azonban mégis balra indult.

Újabb 3 napi gyaloglás után annyira legyengültek, hogy nem tudtak tovább haladni.

Szerencséjükre éppen arra járt egy törzs néhány tagja, akik élelmet és vizet adtak nekik.

Egy olyan törzsé, akik a jobb oldali ösvény végén található oázisban élnek.

A bal oldali ösvény tehát rossz választás volt.

Az elefántnak és a lovasnak szerencséje volt, hogy a törzs épp arra járt – máskülönben odavesztek volna.

Bár elsőre nem tűnik fel, ennek a történetnek rengeteg mondanivalója van!

Ez a történet lesz ugyanis az alapja, amivel megmutatom, mit is jelent a storytelling.

A storytelling építőelemei

A gondolkodásunk két részből áll.

Egyrészről az értelmi, racionális, gondolkodó énünkből.

Másrészről az érzelmi, impulzív, cselekvő énünkből.

Ez a két teljesen különböző gondolkodási mód nem más, mint az elefánt, és a lovas.

Az elefánt az érzelmi énünk, míg a lovas az értelmi.

Bár a lovas irányít, de végül úgyis az elefánt dönti el, hova megyünk.

Ennek pedig majdnem tragédia lett a vége a történetünkben.

Az elefántnak és a lovasnak ugyanis együtt kell működnie.

Ehhez először meg kell értenünk, hogy kinek mi a dolga?

Mit csinál az elefánt? Mozog, halad, cselekszik.

Mit csinál a lovas? Figyel, mérlegel, gondolkodik.

Ez a két főhős mindannyiunk fejében ott lapul.

A fő kérdésünk ezáltal a következő:

Amikor egy ötlet, termék vagy vízió eladása a célunk, kit érdemes meggyőzni?

A megoldás: mindkettőt!

Miért?

Azért, mert van egy harmadik szereplő is a történetben, akiről eddig nem beszéltünk:

Az út.

A lovas tudja, hogy mi az út – vagyis mi a végcél.

Azonban az elefánt lesz az, aki az utat járja, és cselekszik.

És ez a fő probléma. Nem az cselekszik, aki tudja, hogy hova vezet az út.

Ezáltal az elefánt és a lovas feladata a következő.

Lovas:

  • Végig szem előtt tartani utat, ezáltal a végcélt
  • Folyamatosan mérlegelni, hogy jó irányba halad-e az elefánt
  • Motiválni az elefánt, hogy a jó irányba haladjon

Elefánt:

  • Folyamatosan mozgásban maradni és cselekedni
  • Figyelni a lovasra és megbízni abban, hogy amit mond, az úgy van
  • Ellenállni a kísértéseknek, amelyek eltéríthetik őket az útról

Így működik az agyunk.

Miért olyan fontos az elefánt és a lovas meséje?

Azért, mert egy rendkívül bonyolult koncepciót nagyon egyszerűvé, hétköznapivá, érthetővé tesz.

Nem tűnik bonyolultnak? Pedig Daniel Kahneman közgazdasági Nobel-díjat kapott művéért 2002-ben, és ezzel a világ első pszichológusa lett, aki elnyerte a díjat.

Így van, pszichológusként kapott közgazdasági Nobel-díjat.

A koncepció tehát bonyolult, de a történet segített megérteni.

Pontosan ebben rejlik a storytelling ereje!

Ha csak annyit írtam volna, hogy az agy kétféleképpen gondolkodik, értelmi és érzelmi síkon, vállat vonsz, majd megnézel egy sorozatot.

A történet viszont segített abban, hogy:

  • Vizuálisan is elképzeld a koncepciót
  • Kíváncsi legyél a történet végére
  • Nagyon kézzelfoghatóvá tegye az absztrakt fogalmakat

A storytelling tehát az egyik legjobb eszköz ahhoz, hogy bebizonyítsa:

Az egész több, mint a részek összessége.

A történet elemei ugyanazok voltak: racionális és érzelmi gondolkodás.

A történet viszont olyan kontextust adott nekik, amit érdemes volt elolvasni.

De vajon miként használható ez a fontos képesség a gyakorlatban, milyen fontos elemei vannak, és hogyan válhat bárki mesteri történetmesélővé – mindenfajta tehetség nélkül?

A következő részben erről lesz szó!